Szóval szögezzük le most, és akkor nem kell minden bejegyzés után magyarázkodnom: Igen én egy mocsok alak vagyok amiért havonta alig 1-1 bejegyzést teszek közzé, de mivel nem akarok alább adni az amúgy sem tetőtér bontó minőségből, ezért maradnak a hirtelen felindulásból elkövetett bejegyzések, súlyos értelmi sértéssel egybekötve. Különben is, olyan szép többszörösen összetett mondatokat alkotok amiket egyébként ponttal kéne elválasztani, de akkor nem mondhatnám el hogy milyen ügyesen csűröm-csavarom a mondandómat. Hah! Szóval az érdekes blogok egy érdekes blog, mert bár tényleg felmerülhet bennünk a kérdés hogy ,,Ki Ő?'' és honnan veszi a bátorságot ahhoz hogy ítéletet mondjon egy blog felett, mégsem árt ha átvillan az agyunkon egy gyors megállapítás: Egy 80 feletti IQ is bőven elég ahhoz hogy miután rásütöttök két picsa által vezetett szarhalmazra a ,,gyenge blog'' jelzőt, majd nyugodt lelkiismerettel térjünk nyugovóra. És mivel a srác bőven ezen szint felett van, legalább annyi segítséget nyújtsunk neki, hogy az ilyen picsáktól megszabadítjuk őket. De cseppet se féljetek, blogrobot segít megérteni, lefordítani, sőt esetenként még válaszolni is a gyengébben sikerült bejegyzésekre.

Sziasztok!!!

Üdvözölünk titeket a blogunkba! Jó szórakozást nektek Bye:Miley & Destiny

Tovább»

Ha már bekerültem a Humor kategóriába (ezúton is pacsi a szerkesztőknek) úgy döntöttem kicsit bele kéne ásnom magam a Magyarországi poénfaktor aranybányájába, méghozza a zeneiparba. Mint minden lehetséges vitában, az emberek két szélsőséges táborra bomlottak: Vannak a 10-15 éves picsák, akik hangos sikításban törnek ki amikor meglátjuk kedvencüket, és a másik tábor, hatalmas ,,zeneszakértőként'' azt várja hogy mikor tömik már be a sipákoló tömeg faszlesőjét. No de vegyünk is szemügyre pár népszerű alkotást, nemre, korra és értelmi színvonalra való tekintet nélkül. Megkérnék mindenkit hogy legalább próbálják egyszer meghallgatni mindegyik számot, vagy ha végképp nem bírjátok pörgessetek bele, mert a zenén kívül magáról a videóklippről és annak mondanivalójáról is szó lesz. Aztán mehettek gyónni!

Éder Krisztián ,,SP''-Partyarc

Tovább»

Először is elnézést, hogy lassan két hónapja semmit sem tettem le elétek, de mostmár legalább tudjátok milyen az mikor valaki időszakosan alkot. Ezt a kis szösszenet már régebben megírtam, nem tetszett mert nem humoros és nem is olyan jól összeszedett, de úgy gondoltam ha valaki kitartott és mégis visszanéz a Csirkés blogra, jár neki egy kis jutalomfalat, amit a fiókom mélyéről ástam elő. Holnap fejest ugrok a facebook-iwiw-myvip azaz gyűjtőnéven a közösségi portálok poklába, de van más nagyszabású tervem is: Erőt veszek magamon és az eddig elkészült Twilight filmet végignézem, majd hősi halált halva követem a női népesség 60%-át és beülök az éppen mozikba került vámpíros filmre (A nevét nem tudom, de biztos valami időjárásos vagy bolygós címe van), ahol a ,,rosszfiúk'' teste nem szarrá ég hanem megcsillan ha napfény éri őket. Hogy mindezt miért teszem? Őszintén szólva nincs bajom a romantikus filmekkel, de ez az alkotás annyira felkapott lett hogy nem mehetek el mellette szó nélkül, és mégiscsak kínos lenne vaktában véleményt mondani róla. Bár egyelőre fenntartom azon megállapításom, hogy ez egy lelki pornó nők számára, mégis szeretnék egy szélsőségektől mentes kritikát írni a filmről, no meg az egész jelenségről. Visszaolvasva borzalmas lett ez a bekezdés, bocsássátok meg a kissé suta fogalmazásomat, még egy ilyen hihetetlen tehetségnek is vissza kell rázódnia az írásba. Höh-höh... Most pedig a jutalomfalat, és még pitiznetek sem kell érte!

Feltűnési Viszketegség

Eme betegség neve ne tévesszen meg senkit, bőrirritációval semmiképp nem, és egyéb testi tünetekkel is csak elvétve jár. Ugyanakkor egy társaságban könnyen elkapható, kezelés nélkül pedig maradandó nyomokat hagyó kórrol van szó, ami az olyan népbetegségek mellett szerepel a statisztikai listán mint az allergia, asztma, diabétesz.
Tovább»

Újabb vers landolt a levelesládikámban, ugyanazon személytől aki az előzőt is papírra véste. Témájában most egy kicsit másfelé kalandozik el, ám a vers végére mégis megválaszol minden maga által feltett kérdést. Kissé rosszul érzem magam hogy önhibámból ez már a 3. egymás utáni költő-poszt, de na...! Ilyen művekre ki mondana nemet?

HandLé: Csakis a...

Volna pár kérdésem: Mi a szent?
Talán valaki sérthetetlen,
Aki nagy és csodás tettet hajtott végre?
Melynek  ára egy volt: az élet.

Azután miből van a lélek?
Buja érzelmek és emlékek.
Ezek lennének amelyek felépítik?
Nagyon sokan ezt elítélik.

Vagy miért érdemes élni?
Az erkölcs határát széttépni?
Ahogy még senki a világot váltsuk meg?
Ez nem fog összejönni úgysem.

És miért érdemes meghalni?
Sok bosszúra esélyt nem adni?
Önként hozott áldozatként a családért?
Habár felesleges bármiért.

Annyi ember szerint ezek jók
Válasznak, pedig csapni valók.
Egyetlen-egy mondat mindre a felelet.
Nem más, mint csakis a szerelem.

Nem tagadom, barátom verse után én is kedvet kaptam egy kis költészethez, de szigorúan amatőr módon mivel én nem értek ehhez olyan jól mint ő. Épp ezért AAAA-BBBB-CCCC rímelésű alkotást tárok elétek, témájában pedig kissé komolyabb, és kevésbé kellemes témákat boncolgató. Aranyszabály, mint mindennel kapcsolatban ami itt folyik, és ezt fogjátok fel egyfajta fityiszmutatásként az előző bejegyzésre is:

Senkinek nem tartozok semmiféle információval, sem arról hogy ez a bejegyzés neki szól-e, sem azzal hogy ki írta, vagy mi ihlette, és úgy mellesleg semmiféle tényleges igazsággal nem kell foglalkozni, tessék élvezni a mondanivalót. Igen, tudom hogy ez egy kevésbé személyes hangvételű blog, de így is írtak már levelet. Ha el akarok mondani valamit egy alkotásról azt megteszem személyesen, vagy ha kérdésed van válaszolok kommentben. Köszöntem, és nincs harag csak szeretném elejét venni az ilyesféle dolgoknak. Most hogy kellően negatív hangulatba jöttetek, jöjjön a vers :D

Voltam nagyon boldog, nem is oly' régen
festettem szivárványt teljes sötétségben.
Vadásztam csillagot kétkézzel az égen...
de nem vettem el őt, kölcsönkértem szépen.

Vágták már fejemhez makacs hiszékenységem,
hogy az emberben csak a megbúvó jót nézem.
És így magunk közt szólva, feketén-fehéren
be kell ismernem, színvakság a vétkem.

Éreztem milyen az, ha szemből lőnek hátba,
s próbálnak meggyőzni, hogy én vagyok a gyáva:
Tették ezt sokszor-sokan, eddig mindhiába
Újrakezdtem mindent, a porból felállva.

Rossz társaságban, ki jó időben elhagyott,
ártatlanként bűnösök közt játszottam a bűnbakot.
Mint egy kezdő zenész, ki félrenéz egy akkordot
Későn láttam meg, nem én voltam az akkor-ott.

Szerelmes lettem pár apró semmiségbe,
jelentéktelen dolog, most visszanézve,
Ennek ellenére sohasem volt kár érte,
habár a szívem jópárszor kitépte.

Hisz tudod: nem a jó dolog visz előre
minden egyes kiterő mely bevezet az erdőbe,
minden seb, miután csak nehezen kapsz erőre:
Ezek miatt találsz rá önmagad békéjére.

Furcsa kéréssel kopogtattak az ajtómon, ugyanis egy (nagyjából) ismerős, aki egyelőre elhallgatná nevét, blogom szerette volna publikálni versét. Tényleg meglepett a kérés, de ugyanakkor igencsak jól esett, hogy engem választott média-csatornaként, így eleget is teszek akaratának, mindenféle sallang nélkül álljon itt az Ő verse. Véleményeket kommentben vár, ha akar talán majd álnéven is válaszol rá. Vagy nem!

Mit tegyek?

A zuhogó esőben tovább várni?
Vagy lesütött fejjel odébb állni,
Mondván én úgysem érdekelhetem,
Kár volt még ennyire reménykednem?

A fák alatt állni, ázni és bízni?
Az önbizalmamat hagyni hízni?
Vagy egyedül a város közepén
Kedvem szerint fájóan sírhatnék?

Nem, nem kellene zokognom, igaz?
Mint eb, csak vonyításban lel vigaszt.
Szeretett gazdáját nem találja,
De akkor is töretlenül várja.

Hoznom kellett volna egy virágot?
Hogy esőben velem együtt ázzon?
Vagy legalább az lett volna társam,
Az érezhet-e íj kínt más által?

Mint amit most egy lány hozott nekem,
Mert hagyta, hogy rá várva szenvedjek
A zivatarban, a tér közepén,
Tán a legjobb lenne ha elmennék.

Mit tegyek? Mondja meg nekem valaki!
A fájdalmat még bírnám egy darabig?
De hamarosan bánatom nem maradt
Mert ő jön ott, lila esernyő alatt!

,,Írni kéne valamit baszdki, nagyon-nagyon írni kéne valamit mert egész jól halad ez az egész blog. Fura nem? Épp azért választottad a bloggolást hogy ne tartozz senkinek semmiféle felelősséggel és erre tessék: Saját magadnak állítasz mércét. Vagy inkább másoknak? Nem tudom...'
Sosem voltam precíz. Sőt ha őszinte vagyok azt sem tudom hogy precíznek vagy preciznek kell-e írni a szót, (Google always knows: í-vel kell írni) annyira távol áll tőlem. Édesanyám gyerekkorom óta igyekszik belémnevelni ezt a fájdalmason túlértékelt tulajdonságot, ami pozitív ugyan, de nem alapkövetelmény. Lássuk csak mi fakad abból hogy nem vagyok pontos: Csúnya a kézírásom, hülye vagyok a reál tárgyakból, sőt néha még a leíró nyelvtanban is csúnya hibákat ejtek, aztán ott van az hogy mindent elfelejtek, néha még azt is amit el szeretnék felejteni. Most pedig nézzük meg hogy ezek közül mi nem hagy kurvára hidegen? A kézírás, annak örülnék ha szebb lenne :D

Nincs bajom azokkal az emberekkel akik mindig mindent percre pontosan elterveznek, sőt nem is irritálnak. De tőlem akkor se várja el senki, hogy hirtelen dobjam félre az eddigi személyiségem és váljak a tökéletes munka megtestesült angyalává. Hisz szerintetek ha csak virtuálisan is, de papírra véshetnék ennyi baromságot-elgondolkodtató tényt-megmosolyogtató féligazságot ha eközben azon törném a fejem hogy megfelelő mennyiségű hasonlatot és körmönfont körmondatot szúrtam a szövegbe? Nem, egyszerűen az életnek vannak olyan területei amelyeket a rendetlen emberek uralnak. Ilyen a művészet (habár az írásomat nem tartom annak, csupán szórakoztatásnak de soroljuk ide inkább a fotózást), a szerelem és úgy általában minden kapcsolat és kommunikáció, a kreativitás és a humor. Gyorsan ennyit tudtam felsorolni, de ha teljes a kör akkor sem esem kétségbe, mert a legfontosabb dolgok igen nagy részét magába foglalja... Egyszerűen nem igényem hogy minden miliméterre pontosan elrendezve álljon körülöttem. Amúgy meg fordítsuk meg: Én miért nem várhatom el hogy mindenhol kupi legyen, hogy az emberek mindenhol marhára humorosak-kreatívak vagy megértőek legyenek, hogyha valami apróságot elrontottam akkor a környezetem ne azt nézze hogy mikor javítom már ki, hanem esetleg próbáljon meg átsiklani felette, vagy ha ennyi zavarja hát oldja meg ő.

Uhh... Elszállt az ihlet, úgy néz ki mára ennyi lesz. Hmm, végül mégiscsak kerül egy bloghoz méltó módon tartalmatlan bejegyzés kicsiny írásgyűjteménybe nemde? Igyekszem hozni a kívánt bejegyzés-adagot de van hogy egyszerűen nincs miről írnom, van hogy végigtekintek az alig 400 szavas művemen és arra gondolok hogy az alábbi bejegyzésekhez képest ez olyan csonka lett. Látjátok, ha megfontolt személyiség lennék ezt most szépen kitörölném, és akkor azt hinnétek hogy én mindig a toppon vagyok, hogy nekem nem lehetnek rossz ötleteim, sőt két jobb lábam van hogy egyik reggel se keljek bal lábbal. Háh! Látjátok még egy szar poénnal is le tudok zárni egy kritikán aluli bejegyzést.

Folytatom az ön-inter-you sorozatom, ám kissé más téma felé kacsingatva. A felállás marad: én kérdezek, én válaszolok csak épp most fordított skizo-szerepben, azaz én leszek a riporter aki beszélget Omlós Zoltánnal (továbbiakban csak Omlós Z.) a hamisíthatatlanul műanyag zacskó ízű, műanyag zacskóban sütött ropogós csirkehúst népszerűsítő reklám kitalálójával.
Szóval tisztázzuk mert páran már kérdezték: Ez egy paródia interjú, egy képzelt személlyel, Omlós Zoltánnal aki ,,kitalálta'' a Maggi féle reklámot amit erre nézhettek meg
https://www.youtube.com/watch?v=fci8IuraGfw

DzsungelCsirke: Üdvözlöm kedves Omlós Zoltán, kérem mutatkozzon be olvasóinknak.

OmlósZ: Öcsi, ha a nevemmel akarsz szórakozni egész nyugodtan bekaphatsz egy omlós kis lófaszt.

DzsCs:Hé-hé még el szem kezdődött a besélgetész és máris szérteget? Na de komolyra fordítva a szót nem hibáztathat engem, az új Maggi reklám kritikán alulira sikeredett, és nem csak az én véleményem szerint. Több klub is napvilágott látott az interneten, amelyek mániákusan probálják levadászni azt a kisfiút akinek a fogai közt egy egész 4-es Metrós fúrófej elférne.

OmlósZ: Csalódni fogtok de nagyon! A kissrácot valamelyik külföldi belvárosban már a reklám TV-re kerülése előtt megkövezték. Nézd, a magyar reklámipar és úgy ámblokk az egész média egy nagy kupac tyúkszar! Jó lenne vicces reklámokat fabrikálni, meg egy kreatív team-mel világmegváltó ötleteket előhúzni a seggünkből de erre kurvára nincs lehetőség. Elédbasznak egy nyálas amerikai idilli családot, ahol még a hátsókert is előkertből van, és akkor nesze paraszt szinkronizáld át magyarra, úgy hogy tartsd meg a célközönséget (esetünkben a családanyákat), a szöveg passzoljon a szájmozgáshoz és legyen érdekes is. A legnehezebb az egészben a magyar szövegű zacskót volt ráapplikálni valami szaros kis alumíniumtasakra, de megoldottuk. A multik nem akarnak ötleteket, ők csak egy mikrót kérnek tőlünk amelybe bedobhatják az 50 évre előre elkészített szlogeneket amelyekkel biztosra mennek és ennyi. Ez lennék én.
Tovább»

Nem mondhatni hogy hadilábon állnék a magyar irodalommal, sem fogalom sem tantárgy képében. De egy valami ki tud hozni a sodromból: a verselemzések.  Tegye fel a kezét aki legalább egyszer életében nem próbálkozott már meg költeni egy pársoros versikét mert épp olyan hangulatban volt, vagy mert reménytelenül szerelmes volt egy hosszú, barnahajú lányba valamikor még az 12 éves kora körül, és egy cetlire írt (visszatekintve már abszolút amatőr) vallomással próbálta utánozni a trubadúrköltészet mestereit. Várjatok, ez egy kissé túl konkrét példa ami... Ami egy nagyon kedves barátommal történt meg, de ugorjuk is át eme szívmelengető, keser-édes történetet.

Szóval aki véletlen eljátszott már a gondolattal hogy költő lesz, az pontosan tudja: Fölösleges elemezgetni a verseket. Azon kívül hogy érettségi tételként kikérdezhetik, és ezzel gyarapítják az amúgy is széles választékot, nos ezt leszámítva teljesen értelmetlen az egész. A szerző ugyanis nem azért veti papírra gondolatait hogy 200 évvel később a magánéletében túrkálva, és titkos szerelmeit-házasságait számba véve ifjú diákok fejtsék meg hogy a ,,madárkám'' szó melyik középkori némber nevét takarja. Ő át szeretne adni egy hangulatot, egy érzést a költői eszközök, ritmusok és rímek segítségével, amely egyes embereket lenyűgöz, míg másokat hidegen hagy. Ha számunkra kedves témáról, szimpatikus stílussal és szívünkhöz közel álló gondolkodásmóddál írodott verset elemzünk még akkor sem lehetünk biztosak a tanár elégedettségében. Ugyanis a szubjektivitás lila szemű szörnyetege (igen lila, mert a többi szín már foglalt ilyen metaforáknál) bizony ott leselkedik minden nagydolgozatnál, és ha véleményünk esetleg tökéletesen ellentétes a tanáréval akkor számíthatunk pár mínusz pontra. Szóval íme egy kis útmutató, hogy ha véletlen mégis költőnek készültök akkor miképp rendszerezzétek költeményeiteket!

Tovább»

Szögezzük le, semmi bajom sincs a bloggoló anyukákkal (például Vele sem). Egyszerűen arról van szó hogy a blog több szempontból sem ,,internetes napló'', hiába hirdetik sokan így.  Egy képzeletbeli interjú formájában igyekszek választ adni, no meg véleményt tükrözni a Web 2.0 efféle szörnyetegéről. (Ha a blog nem tartozik ebbe a kategóriába, akkor majd egy infó szakos okos kijavít engem a kommentek résznél)

Azt hallottam a blog egy internetes napló! Ez igaz?
-Abszolút nem! Először is a naplódat csak te olvasod, csak neked szól illetve annak akinek a kezébe adod. Azzal hogy blogot írsz valamilyen szinten felelősséget vállalsz, mivel amit itt publikálsz azt boldog-boldogtalan megtalálhatja, sőt akár a Google is kidobhatja oldalad címét mindenféle hülye keresőszóra, legyen az Bakfark Bálint vagy a farok szó egész más értelmezése...

Jó, ezt értem de attól még azt írok bele amit akarok!
-Hellyel-közzel, bár ez már csakis a te értékrendedtől függ. A legfőbb aranyszabály, amit minden 14 éves kislány élből megszeg hogy kizárólag nevek nélkül, de legjobb esetben is álnéven írunk létező személyekről. Mármint nem te írsz álnéven hanem nekik adsz álnevet... Ezt egész egyszerűen így illik srácok, csúnya dolog mást kibeszélni a háta mögött, és még csúnyább ezt mindenki arcába tolni (mondjuk itt a blogger.hu-n) úgy hogy ő meg sem tudja védeni magát. Persze nehéz ezt megvalósítani egy klasszikus napló felépítesű blogban, ám ilyenkor érdemes elgondolkodni a szelektáláson: Nem kötelező minden bejegyzést publikálnod, ha csak valaki megsértett, de még túl friss az élmény és úgyis rájönne hogy róla írsz akkor tedd át vázlatba. Az internet legnagyobb csodája a társkereső oldalak óta az, hogy amit felpakolsz egy megfelelő helyre az jódarabig ott is marad!

Tovább»